A legnehezebb nyelv?

Nincs mit csodálkozni azon, hogy a nyelvtudás ilyen szinten áll hazánkban, ha ilyen cikkek jelennek meg.

Pedig van benne több értelmes gondolat is, de mit lehet kezdeni az ilyen megállapításokkal:

Az angollal ellentétben egyébként az igeidők használata a magyar nyelvben olyannyira egyszerű, hogy akár jelennel is képezhető jövő: „holnap megcsinálom”.

Tessék mondani, hogyan lehet a magyarban a jövő időt nem jelen idejű alakkal képezni? A magyarban egyszerűen nincs jövő idejű igealak. A “meg fogom csinálni” jelentésében persze jövő időre utal, de jelen idejű ragozás.

De a legjobb ez a mondat:

Ezt a helyközpontúságot Koháry Ilona a „nyugat” és „kelet” közti kompország-létnek tudja be, mint ahogyan az angolban a felszólító mód leegyszerűsödése szerinte a brit gyarmatbirodalmi múlttal hozható összefüggésbe.

Az első tagmondat gyakorlatilag értelmezhetetlen – a nyelvnek nincs fogalma arról, hogy ki mit nevez keletnek vagy nyugatnak, ettől teljesen függetlenül alakul a használók által, akiknek nagy része egyébként valószínűleg sajnos nem is ismeri Ady találó kifejezését. A második tagmondatnak pedig egészen egyszerűen semmi köze a nyelvészethez vagy a nyelvtörténethez. Ha jól értem, itt azt akarja mondani a nyilatkozó, hogy mivel a brit gyarmatokon olyan kulturálatlanok voltak az alattvalók, hogy még angolul sem tudtak rendesen, ezért szegény gyarmatosítók kénytelenek voltak a lehető legegyszerűbb formában kiadni utasításaikat, és így alakult ki a jelenlegi felszólító alak. Az még csak a kisebbik baj ezzel a gondolattal, hogy alaptalan felsőbbrendűségi tudatot sugall – de nyelvtörténetileg is teljesen megalapozatlan.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>